Kritikák

Walking between raindrops - Livi


Második alanyom Khyria és Bells fantasy blogja volt, mely A végzet kelyhe címet viseli. Ahogy megnyitottam az oldalt, már lehetett sejteni, hogy itt sok mindenbe nem fogok majd tudni belekötni, legalábbis ami a kinézetet illeti.

Alapjáraton ezt a sablont én nem szeretem, nem tetszik, de ti nagyon jól használjátok, ahogy az oldal színeit is. Minden tökéletesen összehangolt, semmibe nem tudok belekötni. Személyes kedvencem a Welcome modul, ilyen szövegdobozt még egy blogon sem láttam. A modulsávban a helyedben megcserélném a feliratkozók és a kiemelt partner helyét, de ez csak egy apró észrevétel, akár így is maradhat, ahogy most van. Egy másik apróság, hogy a fejlécen a felirat lehet, hogy jobban mutatna más betűtípussal, de egyébként ez is szép, ami most van. A FONTOS nevű oldalon azt írtátok a történetről, hogy: Függőséget okozhat!, ezért máris izgatottan kezdtem bele. (Egyébként soha nem olvastam még fantasy blogot, pedig alapjáraton nincs bajom az ilyen jellegű történetekkel.)

Mindenek előtt megismerkedtem a világgal, amit alkottatok. A városok pontos kidolgozottságán is meglátszik, hogy nem csak a hasatokra ütöttetek, és úgy nyitottatok egy blogot, hanem rengeteg munkát fektettetek bele, amit csak dicsérni tudok. Deridia leírásánál nekem szemet szúrt, hogy sokszor szerepel a város szó, de utána néztem szinonimaszótárban, és nem sok rokon megfelelőt ír, szóval rendben van. A karakterek is bámulatosak, nem csak úgy lógnak a levegőben, hanem megvan a saját kis háttértörténetük, eredetiek és jól felépítettek. Ami különösen elnyerte a tetszésem az a sárkányok és lovasaik közt létrejövő kapocs, és hogy ők is érző lények, vagy éppen viccesek, akárcsak az emberek. Már az első fejezettel sikerült lenyűgöznötök, nagyon szép a megfogalmazás, a leírásoknak köszönhetően láttam magam előtt a jelenetet; valamint a kíváncsiságomat is felkeltette, hogy vajon honnan ismeri egymást a két főszereplő. A történet további alakulásába nem tudok és nem is akarok belekötni. Érdekes, élvezet olvasni, mert szépen meg van írva, és ami a legfontosabb: egyedi a rengeteg sablonsztori között.

Büszkék lehettek magatokra, lányok! Annyit tanácsolnék nektek, hogy figyeljetek oda egy picit jobban a helyesírásra, mert vannak szavak, amiket egybe kellene írni, de ti külön írjátok. Például mindennaposak helyett minden naposak szerepel a szövegben; legalábbis helyett legalább is, és így tovább. Néhány helyen láttam szóismétléseket, illetve én azt tanultam, hogy egy szövegben a számokat tizenkettőig kiírjuk betűvel. Ami még szemet szúrt a második fejezet elején, hogy hirtelen váltás volt az igeidők között, múlttal kezdődött, aztán jelenre váltott, majd megint múlt lett belőle. Az ilyen nagyon zavaró tud lenni, de ahogy néztem, későbbi részekben már nem fordult elő. A párbeszédek helytelen írására pedig már felhívták a figyelmeteket kommentben, én most nem ismételném meg az illető szavait. Összességében szeretnék gratulálni a bloghoz és sok sikert, sok feliratkozót kívánni nektek, mert megérdemelnétek!


Dare to Dream - Riri


Drága szerkesztőtársam, Khyira kérésére készítettem ezt a kritikát a blogjáról. Nagyon örültem a felkérésnek, így elöljáróban pedig csak annyit mondok, hogy kukkantson be hozzá és a barátnőjéhez mindenki nyugodtan! Nem fogják megbánni! És sajnálom, hogy késtem vele!

 Kinézet: Nagyon nehéz a kinézetről úgy beszélnem, hogy ne ömlengjek, mint egy tizenhárom éves fangirl, aki élőben látja a kedvenc énekesét. Khyira munkáit azóta vagyok oda meg vissza, hogy ő is jelentkezett a DTD szerkesztőfelvételére. Ráklikkeltem a design blogjára, aztán áll koppan, Riri fordul le szépen a székéről. Imádom, ahogy a kidolgozott, díszes fejléceket összhangba tudod hozni egy egyszerűbb sablonnal, s olyan modulokat, kódokat is használsz, amik egyáltalán nem a már unásig ismertek. És itt sem kellett csalódnom. A fejléc gyönyörű, aprólékosan kidolgozott, a nyuszi visz rajta mindent *-*, a színek összeválogatása szuper, egyszerűen semmibe nem tudok belekötni. Esetleg annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy A kíváncsiak modult én megcserélném a Rendszeres olvasókkal, valamint a Kiemelt Partnereket is a chat alá tenném. Az összeválogatott zenék pedig nagyon tetszettek, megadták a hangulatot az olvasáshoz. Nagyon örültem annak is, hogy a bejegyzések sorkizártra voltak állítva. Viszont ami itt eléggé szemet szúrt, az a párbeszédek félkövérsége, talán azért zavart, mert még egy helyen sem láttam ilyet. Általában akkor szokták a betűstílust megváltoztatni, ha pl. gondolatban beszélnek (ahogy Celestin szólt először Caiushoz), vagy valakinek van valami nagyon más a hangjában, esetleg valamivel felerősítették (mint Dravisét a második fejezetben) – ilyenkor érthetőek voltak, de én a többinél valahogy feleslegesnek tartottam. Bár a figyelmet tényleg jobban megragadja.

 Történet: Végre, ez a kritika indokot szolgáltatott ahhoz, hogy belekezdjek az olvasásba, hiszen már egy jó ideje szemeztem ezzel a bloggal. Nagyon megfogott, hogy nem volt prológus, helyette csak egy mindössze háromsoros idézet, ami sokkal jobban felkeltette a kíváncsiságom, mint azt egy oldalas bevezető tette volna. Rögtön klikkeltem is a háttérinfókkal kecsegtető oldalakhoz, gyors elolvastam Araddion világának leírását, valamint Caius és Shayn ismertetőjét is. Tudom, hogy sokan feleslegesnek tartják a szereplők bemutatását, de nekem kifejezetten tetszett mindkettejük bemutatója, hiszen a történet in medias ressel kezdődött, legalább tudtam, hogy mi merre hány méter.
 A sárkányokat Angie Sage – Szeptimusz c. sorozata óta imádom, és nagyon megörültem mikor a fejlécen összeakadtam Celestinnel, hiszen nagyon kevés fantasy történettel találkoztam, amikben ezek a lények is szerepeltek. Imádtam mind Caius, mind Shayn fejében lenni, érezni, amit ők is éreztek, morzsákat kapni a jövőből, a múltból, majd követni útjukat a jelenben – ó, de miért pont az első találkozásuknál lett abbahagyva?! Nagyon hamar megkedveltem mindkettejüket, habár számomra annyira különböznek, mint a mágnes két ellentétes pólusa. Ami ebben a néhány fejezetben feltűnt, hogy mennyire emberiek, reálisak mindketten, ami szerintem nagyon fontos a szereplőknél – ne legyenek tökéletesek, idealizáltak, igenis hibázzanak, legyenek olyan tulajdonságaik, amik nem túl pozitívak. Aki azonnal levett a lábamról, az Celestin volt, bár a színük más, de nekem egyből Eragon Saphirája jutott róla eszembe. Tökéletes párja lett Caiusnak, látszik rajtuk, hogy ők valóban ketten alkotnak egy egészet, és csak remélni tudom, hogy nem olyan sorsot szántok nekik, mint amilyen az apjaiknak rendeltetett. Araddion világa is remekül ki lett dolgozva, látszik, hogy sokat foglalkoztatok vele, mind a felépítéssel, mind pedig földrajzi helyek neveivel – amik különösen tetszettek -, a képek és az egyes városok leírása alapján pedig nagyon várom, hogy még többet fedezzek fel belőle. (Személy szerint én szeretnék bepillantást nyerni Targallába és Nilenába, így első olvasásra azonnal megfogtak.) Összességében az egész világkép lenyűgöző lett, az pedig említésre méltó, ahogyan a történet során beszéltetek az egyes helyszínekről. Olyan természetességgel, hogy tényleg elhittem, ez a – bocsánat, hirtelen nem tudok rá jobb szót – mesevilág valóban létezik, s én is a részese vagyok. Amit viszont sajnáltam, hogy a fejezetek – az én ízlésemnek legalábbis – rövidek voltak, nagyon szívesen olvastam volna még tovább őket.
Néhány dolgot például szívesen olvastam volna kicsit jobban kifejtve, például Caiusék akadémiai éveit, az utazásukat Soltisba, vagy épp Shayn érzéseiből többet, mikor annyi év után újra képes volt tapintani. Érzelmek, tájképek – sok helyen hiányoltam őket. Ami azonnal szemet szúrt, az a szemszögváltásokkal járó személyváltás is – Caius E/3-ban, míg Shayn E/1-ben van írva. Gyorsan hozzászoktam, de egy közös történet írásakor szerintem ajánlatos egységesíteni, hogy milyen személyben is történjen a „mesélés”. Bár az E/3-nak nagyon örültem, kevés helyen lehet ilyet olvasni, mindig felüdülés a sok E/1 után, hiszen mostanság már a könyvek többségét is ebben írják, s egyes helyzetekben igazi adu lehet, ha egyszerre több szereplő érzelmeit, helyzetét is be lehet mutatni. Még arra figyeltem fel, hogy Shayn fejezeteinek eleje múlt időben kezdődik, s egy-két bekezdéssel később már jelenben folytatódik, néhol pedig ismét visszaváltott múltba – főleg ott az első részek környékén. Ahogy láttam, a fejezetek felkerülésével ezeknek a váltásoknak a mennyisége lecsökkent, de néhol még így is zavaró volt.
Azt tanácsolnám, hogy erre, valamint a szóismétlésekre figyeljetek, mert néhány helyen azzal is összefutottam – sok, alapos átolvasás után ezek a hibák könnyen javíthatók. Találkoztam még pár olyan szóval, ami elvileg összetett szó/egybe kell írni, de nálatok külön szerepelt, pölö: legalábbis – legalább is, főtér – fő tér, mindennaposak – minden naposak. Netes helyesírási szótárak sokat tudnak segíteni, és az ilyen szavakat Wordben egyszerűbb egybe írni, mert ha mégis külön kellene, úgyis aláhúzza, hogy javításra szorul – akárcsak a Blogger. Láttam, hogy a párbeszédeket már említették egy hozzászólásban, csak annyit tennék még hozzá, hogy nekem úgy magyarázták, hogy abban az esetben, mikor a beszédet egy hozzáfűzés vagy magyarázat követi, de ezek után ugyanaz a beszélő szólal meg, azt nem kell új sorba kezdeni.
Gondolok itt például erre:
Helytelen: - Megkeresem őt! – jelentette ki Caius. - Megkeresem és visszahozom. – pattant fel a székből… Helyes: - Megkeresem őt! – jelentette ki Caius. - Megkeresem és visszahozom. – pattant fel a székből… 

Összességében imádtam olvasni, nagyon várom a folytatást - remélem, a cím jelentése is kiderül, mert fúrja az oldalam, mi is lehet az a kehely -, ez a blog igazi élményt nyújtott a sok sablon mellett, egy lenyűgöző fantasy történet van benne kialakulóban, csak ajánlani tudom mindenkinek! Nagyon gratulálok hozzá, szereztetek egy új feliratkozót! Sok sikert a továbbiakban, csak így tovább!